E havi riportalanyom, sokak számára ismerős lehet, hiszen láthattuk őt már színházban, koncerteken, reklámokban és filmekben. Eme ismerős arc tulajdonosa nem más, mint Szente Vajk.
Mikor döntötted el, hogy színész leszel, és miért?
8 éves voltam, azt hiszem… Irreális foglalkozásokat szerettem volna űzni, akartam lovag lenni, meg király, de focista is, mindeközben pedig érdekelt a történelem nagyon, mindig régi korokba képzelgettem magam, és egyszer csak megvilágosodtam, hogy mindez hol lehetséges a leginkább.
Melyik színházi előadás áll hozzád a legközelebb?Melyik típusú?
Azt hiszem, a mai leghatékonyabb színházi műfaj a musical comedy. Erre vágyik a néző leginkább, most én is ebben érzem otthon magam a legjobban.
Melyik szereped volt a legnagyobb kihívás számodra (mi volt benne a kihívás)?
Erre nincs jó válasz. Kihívás minden szerepben van, mert ha nincs, nem szabad elvállalni. Hogy mekkora, az mindegy, annak nincs mértékegysége.
Milyen karaktert/karaktereket formálnál meg szívesen a közeljövőben?
A következő szerepem várom a leginkább, ami a Csoportterápia című musical-ben lesz, amit történetesen én írtam, óriási dolog, hogy a Madách Színház a műsorára tűzi. Egy esendő, szeretethiányos figura lesz, aki ezen szeretethiány miatt leginkább csak önmagára figyel.
Mi inspirál a munkádban?
A néző. Csakis a néző. Az én színházam érte van.
Mi volt a legnagyobb színházi bakid?
Lehet szerénytelenség, de nem vagyok bakizós. Egyáltalán nem. Nincs is történetem erről, tényleg. Gondolkodom, de nincs… Remélem nem is lesz…
Dolgoztál már együtt valamelyik családtagoddal?
Nem, legfeljebb gyerekkorunkban. Ők nem a színpadon dolgoznak. A nővérem kolosszális énekes, jó volna énekelni vele egyszer valami igazán jót.
Azt olvastam egy korábbi interjúdban, hogyha nincs minden a helyén, nincs minden rendben, előadás előtt bárkit le tudsz teremteni. Volt már ebből komolyabb nézeteltérésed?
Egy ponton túl egyértelművé válik, hogy csak és kizárólag az előadás érdekében vagyok kemény, nem azért, mert így tartja kedvem. Ha ez letisztázódik, onnantól nemcsak elfogadják ezt, hanem azt veszem észre, a hibaszázalék is jóval kevesebb, sőt, szinte megszűnik. Tehát: megéri.
Hogyan került az életedbe a filmezés/reklámfilmezés?
Magától, és a színház miatt. Szerencsére a Madách frekventált hely, ahol sok filmmel foglalkozó szakember megfordul, Tímár Péterhez, Fonyó Gergőhöz is így kerültem, a színház kapcsán.
Szerepeid általában pozitív, vidám karakterek. El tudnád képzelni magad negatív főszerepben is?
El, persze, a negatív szerep csak a történet egészét tekintve negatív, ő önmagával koherens, és a tetteit igaznak érzi, ez fontos. Akkor jó, ha a nézőt is elbizonytalanítja, hmmm, vajon nem mégis neki van igaza…?
Terveid között szerepel külföldi munka?
Forgattam már külföldön, szerettem is nagyon, ha tehetem, megyek, de nem hagynám itt a Madách-t hosszabb időre. Annál sokkal fontosabb nekem.
A pályádat vidéki színházban kezdted. A vidéki (színházi) élet vagy a pesti áll hozzád közelebb?
Nagyon szerettem Debrecenben lenni, szeretett a közönség és ezért soha sem tudok elég hálás lenni nekik. A Madách műsorpolitikája hiánytalanul egyezik az enyémmel, nem cserélném semmire, tényleg.
Nagyon improvizatív vagy a színpadon. Volt olyan rendező, kolléga, aki azt mondta, "ez már túl sok"?
A lényeg, hogy tudnom kell, mi a stílus, és annak a határa. Egy jól megírt darabba egy szót sem teszek pluszban, ilyen például a Spamalot. Betűről betűre a szövegkönyvet mondom. A Hello Dolly is jól megírt darab, azt mégis ripityára írtam, mert a helyzetek nem voltak teljesen elkészítve, volt még bennük jócskán lehetőség. Borotvaél ez, erős stílusérzék kell, és nagyon messze élő szerző…
Van valamilyen rituáléd színpadra lépés előtt?
Semmi!!!! Őrizkedem minden ilyesmitől, mindentől, ami babonává, megszokássá válhat. A színház spontán, megismételhetetlen dolog, nem fér bele három ablak felé néző elefánt, vagy küszöbköpködés, vagy bármi hasonló.
Nemrég nyert pályázatot egy szövegkönyved, a Csoportterápia, ami a Madách színházban látható. Ez volt az első szöveged, vagy próbálkoztál az írással már korábban is?
Írtam egyszer egy filmet, a címe Atmoszféra volt, le is van forgatva, egész klassz, valamint ott a Disney, aminek a dalszövegeit fordítom immáron három éve.
Kivel dolgoznál szívesen együtt?
Szervét Tiborral mindig és boldogan. És azt hiszem, ha minden jól megy, hamarosan fogunk is újra. Legyen így.
Olvasod a rólad szóló fórumokat?
Nemnemnem. És nem azért, mert nem érdekel, hanem azért, mert azt érzem, noha rólam szól, nem rám tartozik. Ez lehet elsőre fura, de mégis így van. Szerintem sokak bepánikolnának, ha megtudnák, hogy akiről írnak, elolvassa ezeket a sorokat. Nekem az a dolgom, hogy játsszak, a színházért rajongóknak pedig, hogy élvezzék, és hogy ezt utána kedvük szerint kimutathassák.
Ha időd engedi, megnézel külföldi előadásokat?
Ajajj! Alig várom, hogy újra kimenjek Londonba! Most megy az Óz… Imádom.
Játszol valamilyen hangszeren?
Gitáron, némileg.
Milyen típusú zenéket kedvelsz?
Lehet hihetetlen, de én a musical-zenét szeretem a leginkább… J DE! Nem azt, amire most sokan gondolnak. Nem a Miss Saigont, vagy az Elisabeth-et. Sőt. Az 50-es, 60-as évek amerikai musical-zenéit, de nagyon. Azt hiszem, több, mint száz musical-lemezem van. Most nagy kedvencem a Catch me if you can újonnan írt musical-változata.
Ha megnézel egy előadást, szakmai vagy nézői szemmel figyelsz?
Ha jó, akkor nézői szemmel. Ha nagyon rossz, akkor szakmai szemmel, és ha nagyon jó, akkor is átváltok szakmai szemre, hogy meglessem, mit csinálnak olyan szuperül.
Kipróbálnád magad rendezőként?
Naná. Mindenképp. Meg is teszem. Segédtanár vagyok a Nemzeti Színiakadémián, ahol most a végzős osztállyal a Csinibabát csináltam meg. Igazán jó lett, tele van remek lehetőségekkel az az osztály.
Mit tartasz a legjobb, illetve a legrosszabb tulajdonságodnak?
Mindkettő ugyanaz. Azt hiszem, soha nem lehet kihozni a sodromból és minden körülmények között szépnek látom a világot.
Mivel foglalkozol szabadidődben?
Most ilyen nincs. Írjuk a Terápiát, minden pillanatban, hogy a Madách nagyszínpadán is helyt álljon.
Mit gondolsz a rasszizmusról?
Nagyon kétoldalú dolog. Mindig csak elítéljük és kész. Elzárkózunk tőle és kész. Pedig ez sokkal bonyolultabb. Honnan jön… Onnan, hogy valaki félti a kultúráját, az életterét, az állását, az életét, és nem akarja, hogy más belekerüljön, elvegye azt. EZT a problémát kell megszűntetni, ezt a kételyt kell eloszlatni.
Mit üzensz a fiataloknak?
Hogyha szembetalálják magukat egy helyzettel, ne féljenek kifordítani, és megnézni a fonákját is, aztán megint kifordítani, egészen addig, amíg a legszélsőségesebb arcát mutatja. Azt hiszem, így kell csinálni egy szerepet, egy darabot, egy beszédet, egy munkát, mindent.
