Egy-két ismerős és rengeteg pozitív kritika után úgy döntöttem elolvasom a szerző Selyem című könyvét.
Alessandro Bariccoról írok, aki 1958- ban született Torinóban. Leghíresebb műve a fent említett könyv - egyéb írásai: Vértelenül, Tengeróceán, City; mellékesen jegyzem meg a City lesz a következő számomra tőle -, mely nem regény, nem is elbeszélés, hanem történet, méghozzá szerelmi, de hogy kik között fut(nak) a szál(ak) arról nem írok, mert utána nem lenne olyan izgalmas elolvasni.
Egy biztos! Végig azt hittem, hogy tudom mi fog történni, de nem így lett. Az utolsó oldal befejeztével rájöttem, hogy bizonyos részek kiszámíthatatlanok. Pontosan úgy, ahogy az élet is. Az életet sem lehet teljes mértékben megtervezni, hiszen rengeteg olyan külső/belső tényező van, amit nem tudunk befolyásolni.
Úgy gondolom fontos, hogy az embereknek céljai legyenek, de nem szabad elfeledkeznünk arról, ami igazán fontos: a Boldogság!
Visszatérve Bariccohoz és a Selyemhez. A történet "főszereplője" Hervé Joncour, aki hernyókkal kereskedik, gyönyörű feleségével Helénével él. Joncour élete akkor változik meg, mikor először utazik Japánba. A történet lényege is innen indul el (számomra).
A könyv több évtizedet is átölel, aminek köszönhetően jobban megismerhetjük az események szereplőit és életüket. Baricco olyan történetet dolgoz fel, amit bárki átélhet, megtapasztalhat. Kortól, helytől függetlenül.
A Selyem egy olyan könyv, amit nem lehet csak úgy elolvasni, erre a könyvre rá kell hangolódni és oda kell figyelni a mondanivalójára, mert bőven van.
Bevallom, mikor el kezdtem olvasni, átlagos könyvnek tartottam, sőt, az elejét kissé unalmasnak is véltem, de mikor másodjára futottam neki, valahogy magával ragadott. Főleg a vége, amit szeretnék veletek is megosztani, hátha kedvet kaptok Baricco könyvének elolvasásához.
"Időnkint, szeles napokon, lement a tóig, s órákig nézte, mert úgy tűnt, a vizen alig észrevehető, megmagyarázhatatlan látványban van része, magát az életét látja."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése